Annak ellenére, hogy igazi városi lány vagyok, azt hiszem ajándékként kaptam a sorstól, hogy kisgyermekkori éveimet falun tölthettem. Akkor kerültem városba, amikor első osztályba mentem, tehát 6 éves koromig szívhattam magamba a falusi levegőt.
A lányom 2 éves volt, amikor újra falura költöztünk. Hivatalosan persze város, na de...! :) Az érzéseim vegyesek. Rengetegszer eszembe jut Polgárdi, a házakról, a szagokról, az öreg nénikékről, az állatokról... sokszor imádom, sokszor utálom, egyben azonban biztos vagyok - egy gyereknek nincs jobb hely a világon, mint falun!
A lányom 2 éves volt, amikor újra falura költöztünk. Hivatalosan persze város, na de...! :) Az érzéseim vegyesek. Rengetegszer eszembe jut Polgárdi, a házakról, a szagokról, az öreg nénikékről, az állatokról... sokszor imádom, sokszor utálom, egyben azonban biztos vagyok - egy gyereknek nincs jobb hely a világon, mint falun!
Amikor első néhány alkalommal jártam itt (természetesen kocsival), rettentően idegesítettek a biciklisek. Mindenhol ott vannak. Sokan egymás mellett tekernek és beszélgetnek. Mintha nem is lenne autós forgalom. Aztán amikor ideköltöztünk rájöttem, a bicikli elengedhetetlen és ma már nekem is van egy szép, trendi, kosaras, gyereküléses járgányom. Ki az a hülye, aki a kisboltig beindítja az autót?! Mire kiállnék a garázsból, már meg is fordultam bringával :)
Itt nincsenek ilyen-olyan shopok. A zöldséges az Zöldséges, a műszaki bolt Műszaki bolt, az élelmiszerbolt ABC. Kész. Bár az elején sokáig csak röhögve tudtam kimondani, hogy "elmegyek a Faáruboltba tipliért", kb. úgy éreztem magam, mint Lucy Hill a Miért éppen Minnesotában vagy Marin Frist a Férfi fán teremben. Egyébként meg a Faárubolttal szembeni udvarban van egy nagyon cuki póni, a kerítésre direkt egy lyukat vágtak a tulajék, amin kifér a feje, hogy a gyerekek meg tudják őt simogatni.
Apropó póni! Anyu sokszor panaszkodik, hogy az óvodában a gyerekek nem ismerik fel az állatokat. Hát itt ilyen probléma nem létezik! Van itt minden, nyúl, szárnyasok, boci, birka, sok helyen még ló is, cica és kutya mindenütt. Olyan jó ez! Nekem is biztosan sokat számított a mérhetetlen állatszeretetem kialakulásában, hogy ugyanilyen környezetben nőttem fel.
Az emberek miatt nagy kettősség van bennem. Egyik része, hogy irtó kedvesek és jóindulatúak tudnak lenni! Valakinek mindig van hozzád egy jó szava. A lányom is mesélt már olyat nagy lelkesen, hogy a csoporttal sétáltak és szembejött egy öreg néni és az összes ovis fejét megsimogatta. Ilyenek. Másodszor borzasztó buták tudnak lenni, nincsen bennük tapintat, kíváncsiak mindenre és meg is kérdezik. Simán meg merik kérdezni például, hogy a férjem mennyit keres, ezen a mai napig ki vagyok akadva!
A "bevándorlókat" (amilyenek mi is vagyunk) nem kedvelik, idő kell, hogy ne nézzenek ránk ferde szemmel és soha nem leszünk HELYIEK. Olyasmi ez, mint amire a külföldön élő magyarok panaszkodnak, hát jelentem ez az érzés itthon is elérhető, nem kell elhagyni az országot, ahhoz, hogy "outlander" legyél! Ugyanakkor sosem értettem, mi abban a büszkeség, hogy valaki ide született. Vagy bárhova. Sosem jutna eszembe azzal kérdeni, hogy hol születtem. Na mindegy, ez valami falusi öntudat lehet...
A falu olyan, mint egy multicég, ahol sok nő dolgozik együtt. Állandó a pletyka és a rosszindulat. Nincs különösebb oka. Csak úgy. Kibeszél mindenki mindenkit. Valószínűsítem az ingerszegény környezet miatt, de kevesen vannak, akiknek van saját élete. Viszont mindig találni olyat, aki segít, ha valamire szükséged van és itt nem várnak érte semmit, önzetlenek (ezt is nagyon nehéz megszokni). Bevásárolnak neked, ha beteg vagy, hazavisznek ha meglátnak gyerekkel, kismotorral a kezedben 40 °C-ban gyalogolni, kölcsönadnak ásót, fúrót, vagy ami éppen kell, kiásnak a hóból, ha volt annyi eszed, hogy kigurultál a garázsból 30 centi friss hóra, mert gondoltad, simán elindulsz, aztán se előre-se hátra...
Mindig lehet kapni friss házi csirkét, tojást, zöldséget, gyümölcsöt, finomat, olcsót, csak meg kell találni a lelőhelyeket.
Ha biciklizel (pláne ha kosaras-gyerekülésessel), szinte minden szembejövő köszön, mindegy ismered-e vagy nem. Szólítottak már nagyságos asszonynak is, igaz az egy alkesz volt, akinek a férjem mindig ad aprót...
Hát ilyen itt élni. Hogy 10 év múlva mi lesz (középiskola-kérdéskör), még nem tudom. Egy biztos, vettünk egy házat FALUN!
Apropó póni! Anyu sokszor panaszkodik, hogy az óvodában a gyerekek nem ismerik fel az állatokat. Hát itt ilyen probléma nem létezik! Van itt minden, nyúl, szárnyasok, boci, birka, sok helyen még ló is, cica és kutya mindenütt. Olyan jó ez! Nekem is biztosan sokat számított a mérhetetlen állatszeretetem kialakulásában, hogy ugyanilyen környezetben nőttem fel.
Az emberek miatt nagy kettősség van bennem. Egyik része, hogy irtó kedvesek és jóindulatúak tudnak lenni! Valakinek mindig van hozzád egy jó szava. A lányom is mesélt már olyat nagy lelkesen, hogy a csoporttal sétáltak és szembejött egy öreg néni és az összes ovis fejét megsimogatta. Ilyenek. Másodszor borzasztó buták tudnak lenni, nincsen bennük tapintat, kíváncsiak mindenre és meg is kérdezik. Simán meg merik kérdezni például, hogy a férjem mennyit keres, ezen a mai napig ki vagyok akadva!
A "bevándorlókat" (amilyenek mi is vagyunk) nem kedvelik, idő kell, hogy ne nézzenek ránk ferde szemmel és soha nem leszünk HELYIEK. Olyasmi ez, mint amire a külföldön élő magyarok panaszkodnak, hát jelentem ez az érzés itthon is elérhető, nem kell elhagyni az országot, ahhoz, hogy "outlander" legyél! Ugyanakkor sosem értettem, mi abban a büszkeség, hogy valaki ide született. Vagy bárhova. Sosem jutna eszembe azzal kérdeni, hogy hol születtem. Na mindegy, ez valami falusi öntudat lehet...
A falu olyan, mint egy multicég, ahol sok nő dolgozik együtt. Állandó a pletyka és a rosszindulat. Nincs különösebb oka. Csak úgy. Kibeszél mindenki mindenkit. Valószínűsítem az ingerszegény környezet miatt, de kevesen vannak, akiknek van saját élete. Viszont mindig találni olyat, aki segít, ha valamire szükséged van és itt nem várnak érte semmit, önzetlenek (ezt is nagyon nehéz megszokni). Bevásárolnak neked, ha beteg vagy, hazavisznek ha meglátnak gyerekkel, kismotorral a kezedben 40 °C-ban gyalogolni, kölcsönadnak ásót, fúrót, vagy ami éppen kell, kiásnak a hóból, ha volt annyi eszed, hogy kigurultál a garázsból 30 centi friss hóra, mert gondoltad, simán elindulsz, aztán se előre-se hátra...
Mindig lehet kapni friss házi csirkét, tojást, zöldséget, gyümölcsöt, finomat, olcsót, csak meg kell találni a lelőhelyeket.
Ha biciklizel (pláne ha kosaras-gyerekülésessel), szinte minden szembejövő köszön, mindegy ismered-e vagy nem. Szólítottak már nagyságos asszonynak is, igaz az egy alkesz volt, akinek a férjem mindig ad aprót...
Hát ilyen itt élni. Hogy 10 év múlva mi lesz (középiskola-kérdéskör), még nem tudom. Egy biztos, vettünk egy házat FALUN!
